Amint kit�r� �r�mmel - ami sajnos visszafojtva is majd megfojtotta Di�t, Tom karjai �ltal – fogadta a gy�zedelm�t Tom, kiss� csillap�tva mag�t hazament. Nagy boldogan cs�rtetett be a h�zba, hogy mag�ra vonja a k�t bent l�v� figyelm�t.

-         H�t te? K�s�bbre v�rtunk. Mi ez a nagy �r�m? – pislogott r� Bill.

-         Siker�lt! – nagy vigyor telepedett az id�sebb, enyh�n borost�s arc�ra.

-         Te meg… - ki se mondta a kisl�ny el�tt.

-         Bill… �n annak csak jobban �r�ln�k, de egyel�re �r�l�k, hogy el�rtem, hogy Sandy elj�hessen vel�nk.

-         �ljen! – ugr�lt boldogan a kisl�ny, majd apja n�z�s�t�l ink�bb vissza�lt. Azt a paradicsomos dolgot, m�g meg se besz�lt�k. De kell azt?

-         Egy felt�tellel… - eg�sz�tette ki mondanival�j�t az id�sebbik.

-         Na erre k�v�ncsi leszek. – n�zett r� v�rakoz�an �ccse.

-         Vel�nk j�n Dia is. – jelentette ki.

-         Mi? De azt hittem sz�l� n�lk�l utazhatok v�gre! Tudod milyen j�, ha kevesebb a fel�gyelet? – morcosodik a l�ny.

-         Sz�l� n�lk�l? - h�zta fel a szem�ld�k�t Tom.

-         H�t anya n�lk�l.

-         �n meg az ap�d vagyok, ha j�l tudom, �s a sz�l�kbe �n is beletartozom, de jav�ts ki, ha t�vedn�k. – kicsit felbosszantotta ez a kijelent�s.

-         N�lad nincs annyi szab�ly.

-         Ne f�lj, ezen v�ltoztatunk.

-         Ne haragudj. – hajtotta le a fej�t a kicsi.

-         Ilyet is ritk�n hallani t�led. – jegyzi meg.

-         Hogyan akarod ezt beadagolni Davidnek? – n�zett fel r� Bill, mivel �lt, Tom meg m�g mindig �llt… khm a nappaliban.

-         Gondoltam egy te�val, mell� egy kis desszert nyugtat�val.

-         J� men�, de �n nem akarok ott lenni, mikor t�lalod.

-         Pedig rem�nykedtem a t�mogat�sodban – jegyezte meg ep�sen.

-         Lelkiekben mindig veled vagyok, ugye tudod?

-         Most hogy mondod…

-         Na j�, �n most megyek. Ti pedig ne legyetek rosszak – k�sz�nt el �s t�vozott is. Jobb hamar elt�nni onnan, ahol nagy val�sz�n�s�ggel kisebb t�jfun halad majd v�gig.

A h�zban maradtak k�z�l az id�sebb v�rakoz�an n�zett a l�nyra, mintha csak azt v�rn�, hogy az sz�laljon meg. Nem sokat v�rt, csak annyit, hogy megk�sz�nje, hogy elint�zte a l�nynak az utat �s bocs�natot k�rjen a paradicsom�rt.

M�sik szemsz�gb�l Sandy is v�rakoz�an n�zett apj�ra, egyr�szt, hogy k�rjen bocs�natot, ami�rt olyat mondott, amire ki�rdemelte a paradicsomot, hogy azt�n esetleg bocs�natot k�rhessen megint, egy im�nti elsz�l�s��rt �s megk�sz�nje az utaz�st. Ez a helyzet oda vezetett, hogy a k�t egy�n farkasszemet n�zett egym�ssal. Egyik se l�pett. Mind a kett� kitart�an sz�rta tekintet�vel a m�sik�t. Enn�l jobbat m�g a filmekben sem l�tni.

K�r�lbel�l �t percen kereszt�l b�rt�k �llni a csendet.

-         Nem mondasz semmit? – vonta fel a szem�ld�k�t Tom, h�tha l�nya esz�be juttatja a dolgokat.

-         Nem. Mit k�ne? – pislogott �rtatlan szemekkel.

-         Mondjuk egy bocs�nat a paradicsom miatt…

-         A paradicsom eg�szs�ges!

-         Ha megessz�k, nem akkor, ha megdobsz vele!

-         Te nem kaptad el…

-         Ne pimaszkodj velem!

-         �n ugyan nem…

-         Megint kezdesz rossz lenni, pedig n�ha azt gondoltam m�r, hogy ben�tt a fejed l�gya.

Erre megint csak cs�nd �llt be. S�v�tett k�zt�k a jelen esetben fent �ll� nem szimpatiz�l�s.

-         De k�sz�n�m, hogy any�val besz�lt�l. Most j�ban vagytok? – sz�p szemek a l�nyt�l, mintha egy pillanat alatt elsz�llt volna minden haragja �s persze, mintha semmi sem t�rt�nt volna.

-         �gy vagyunk egym�ssal, mint eddig is. – n�zett zavartan a l�ny�ra. Sose fog kiigazodni rajta.

-         �n mindig is egy igazi csal�dot akartam, hogy anyuk�m �s apuk�m egy�tt legyen. – v�gott szomor� arcot.

-         Ne kezdj el k�rlek �nsajn�latot adni. Sajn�lom, hogy ez a helyzet, de �n nem tehetek r�la. – mondta a szok�sos sz�veget, hab�r ide ez pont nem illett.

-         Hanem �n tehetek r�la? – n�zett fel szomor�an apj�ra.

-         H�t… nem igaz�n… - nem akart semmit mondani. Az hogy sz�tmentek az anyj�val az egy dolog, a helyzet�ket pedig rontotta, mikor megtudta, csak akkor m�g nem hitte el, hogy gyereke lesz.